Kiegyenlítő anyagokA bevonatokban használt oldószereket általában kevert oldószerek, akrilsav, szilikon, fluorkarbon polimerek és cellulóz-acetát kategóriákba sorolják. Alacsony felületi feszültségük miatt a kiegyenlítő szerek nemcsak a bevonat kiegyenlítését segíthetik elő, hanem mellékhatásokat is okozhatnak. Használat során a fő szempont a kiegyenlítő szerek káros hatása a bevonat újrafesthetőségére és kráterképződés elleni tulajdonságaira, és a kiválasztott kiegyenlítő szerek kompatibilitását kísérletekkel kell tesztelni.

1. Kevert oldószeres kiegyenlítőszer

Alapvetően magas forráspontú aromás szénhidrogén oldószerekből, ketonokból, észterekből vagy különféle funkciós csoportok kiváló oldószereiből, valamint magas forráspontú oldószerkeverékekből áll. Elkészítés és felhasználás során figyelmet kell fordítani az illékonysági sebességére, az illékonysági egyensúlyára és az oldhatóságára, hogy a bevonat átlagos oldószer-illékonysági sebességgel és oldhatósággal rendelkezzen a száradási folyamat során. Ha az illékonysági sebesség túl alacsony, akkor hosszú ideig a festékfilmben marad, és nem szabadulhat fel, ami befolyásolja a festékfilm keménységét.

Ez a fajta aljzatkiegyenlítő csak a bevonó oldószer túl gyors száradása és az alapanyag rossz oldhatósága által okozott aljzatkiegyenlítési hibák (például zsugorodás, kifehéredés és gyenge fény) javítására alkalmas. Az adagolás általában a teljes festékmennyiség 2%~7%-a. Meghosszabbítja a bevonat száradási idejét. Szobahőmérsékleten száradó bevonatok (például nitrofesték) esetében, amelyek homlokzatra felhordva hajlamosak a megereszkedésre, nemcsak az aljzatkiegyenlítésben segít, hanem a fényesség javításában is. A száradási folyamat során megakadályozhatja az oldószer túl gyors elpárolgása által okozott oldószerbuborékokat és tűlyukakat. Különösen magas hőmérsékleten és magas páratartalmú éghajlati viszonyok között alkalmazva megakadályozhatja a festékfilm felületének idő előtti kiszáradását, egyenletes oldószer-párolgási görbét biztosíthat, és megakadályozhatja a fehér köd kialakulását a nitrofestékben. Ezt a fajta aljzatkiegyenlítőt általában más aljzatkiegyenlítőkkel együtt használják.

2. Akril kiegyenlítők

Ez a fajta kiegyenlítőanyag többnyire akril-észterek kopolimerje. Jellemzői a következők:

(1) Az akrilsav alkil-észtere bázikus felületaktivitást biztosít;

(2) AnnakCOOH,Ó, ésAz NR segíthet az alkil-észter szerkezet kompatibilitásának beállításában;

(3) A relatív molekulatömeg közvetlenül összefügg a végső terülési teljesítménnyel. A poliakrilát kritikus kompatibilitása és lánckonfigurációja szükséges feltételek ahhoz, hogy alkalmas kiegyenlítő szerré váljon. Lehetséges kiegyenlítő mechanizmusa főként a későbbi szakaszban nyilvánul meg;

(4) Számos rendszerben habzásgátló és habzásgátló tulajdonságokkal rendelkezik;

(5) Amíg a kiegyenlítő szerben kevés aktív csoport (például -OH, -COOH) van jelen, az újrabevonatolásra gyakorolt ​​hatás szinte észrevehetetlen, de továbbra is fennáll az újrabevonatolás befolyásolásának lehetősége;

(6) Problémát jelent az illesztési polaritás és kompatibilitás is, ami szintén kísérleti kiválasztást igényel.

3. Szilikon kiegyenlítő

A szilikonok olyan polimerek, amelyek vázát egy szilícium-oxigén kötéslánc (Si-O-Si) alkotja, és szerves csoportok kapcsolódnak a szilíciumatomokhoz. A legtöbb szilikonvegyület alacsony felületi energiájú oldalláncokkal rendelkezik, így a szilikonmolekulák nagyon alacsony felületi energiával és nagyon alacsony felületi feszültséggel rendelkeznek.

A leggyakrabban használt polisziloxán adalékanyag a polidimetilsziloxán, más néven metil-szilikonolaj. Fő felhasználási területe habzásgátlóként való alkalmazás. Az alacsony molekulatömegű modellek hatékonyabbak a kiegyenlítés elősegítésében, de a súlyos kompatibilitási problémák miatt gyakran hajlamosak a zsugorodásra vagy az újrabevonatolásra. Ezért a polidimetilsziloxánt módosítani kell, mielőtt biztonságosan és hatékonyan felhasználható lenne bevonatokban.

A főbb módosítási módszerek a következők: poliéterrel módosított szilikon, alkil- és egyéb oldalcsoportokkal módosított szilikon, poliészterrel módosított szilikon, poliakriláttal módosított szilikon, fluorral módosított szilikon. A polidimetilsziloxánnak számos módosítási módszere létezik, de mindegyik a bevonatokkal való kompatibilitás javítását célozza.

Az ilyen típusú aljzatkiegyenlítő általában mind aljzatkiegyenlítő, mind habzásgátló hatással rendelkezik. Használat előtt tesztekkel kell ellenőrizni a bevonattal való kompatibilitását.

4. A használat főbb pontjai

Válassza ki a megfelelő típust: Válassza ki a megfelelő aljzatkiegyenlítőt a bevonat típusa és funkcionális követelményei szerint. A aljzatkiegyenlítő kiválasztásakor figyelembe kell venni annak összetételét és tulajdonságait, valamint a bevonattal való kompatibilitását; ugyanakkor a különböző aljzatkiegyenlítőket vagy más adalékanyagokat gyakran kombinálva használják a különböző problémák kiegyensúlyozása érdekében.

Figyeljen a hozzáadott mennyiségre: a túlzott adagolás olyan problémákat okozhat, mint a zsugorodás és a bevonat felületének megereszkedése, míg a túl kevés adagolás nem éri el a kiegyenlítő hatást. Általában a hozzáadott mennyiséget a bevonat viszkozitása és kiegyenlítő követelményei alapján kell meghatározni, követni kell a reagens használati utasítását, és a tényleges vizsgálati eredményeket kell kombinálni.

Bevonási módszer: A bevonat kiegyenlítő teljesítményét a bevonási módszer befolyásolja. A kiegyenlítő szer használatakor ecsettel, hengerrel vagy szórással is elvégezhető a teljes kiegyenlítő szer szerepének kihasználása.

Keverés: A kiegyenlítő szer használatakor a festéket alaposan fel kell keverni, hogy a kiegyenlítő szer egyenletesen eloszlasson benne. A keverési időt a kiegyenlítő szer tulajdonságai alapján kell meghatározni, általában legfeljebb 10 perc.

A Nanjing Reborn New Materials különféle termékeket kínálkiegyenlítő szerekBeleértve a szerves szilikon és a nem szilikon tartalmú bevonatokat is. Illeszkedik a BYK sorozathoz.


Közzététel ideje: 2025. május 23.