A ragasztók két vagy több felületkezelt, kémiai tulajdonságokkal rendelkező és bizonyos mechanikai szilárdságú ragasztóanyagot kötnek össze szilárdan. Ilyenek például az epoxigyanta, a foszforsav, a réz-monoxid, a fehér latex stb. Ez a kapcsolat lehet állandó vagy eltávolítható, a ragasztó típusától és az alkalmazási igényektől függően.

Kémiai összetétel szempontjából a ragasztók főként ragasztókból, hígítókból, térhálósítószerekből, töltőanyagokból, lágyítókból, kapcsolószerekből, antioxidánsokból és egyéb segédanyagokból állnak. Ezek az összetevők együttesen határozzák meg a ragasztó tulajdonságait, például a viszkozitást, a térhálósodási sebességet, a szilárdságot, a hőállóságot, az időjárásállóságot stb.

Ragasztók típusai

I. Poliuretán ragasztó
Rendkívül aktív és poláris. Kiváló kémiai tapadással rendelkezik aktív gázt tartalmazó alapanyagokkal, mint például hab, műanyag, fa, bőr, szövet, papír, kerámia és más porózus anyagok, valamint fém, üveg, gumi, műanyag és más sima felületű anyagok..

II.Epoxigyanta ragasztó
Epoxigyanta alapanyagból, térhálósítóból, hígítószerből, gyorsítóból és töltőanyagból készül. Jó kötési teljesítményt, jó funkcionalitást, viszonylag alacsony árat és egyszerű kötési folyamatot kínál.

III. Cianoakril ragasztó
Levegő kizárásával kell kikeményíteni. Hátránya, hogy a hőállósága nem elég magas, a kikeményedési idő hosszú, és nem alkalmas nagy rések tömítésére.

IV.Poliimid alapú ragasztó
Magas hőmérsékletnek ellenálló, kiváló hőállósággal rendelkező magtartó ragasztó, amely 260°C-on folyamatosan használható. Kiváló alacsony hőmérsékleti teljesítménnyel és szigetelőképességgel rendelkezik. Hátránya, hogy lúgos körülmények között könnyen hidrolizálódik.

V. Fenolgyanta ragasztó
Jó hőállósággal, nagy kötési szilárdsággal, jó öregedésállósággal és kiváló elektromos szigeteléssel rendelkezik, ráadásul olcsó és könnyen használható. De a bútorok formaldehid szagának forrása is.

VI.Akrolein alapú ragasztó
Amikor egy tárgy felületére felvisszük, az oldószer elpárolog, és a tárgy felületén vagy a levegőben lévő nedvesség hatására a monomer gyorsan anionos polimerizáción megy keresztül, hosszú és erős láncot képezve, amely a két felületet összeköti.

VII. Anaerob ragasztók
Oxigénnel vagy levegővel érintkezve nem szilárdul meg. Miután a levegőt izolálta, a fémfelület katalitikus hatásával párosulva szobahőmérsékleten gyorsan polimerizálódik és megszilárdul, erős kötést és jó tömítést képezve.

VIII. Szervetlen ragasztó
Magas és alacsony hőmérsékletet is ellenáll, alacsony költséggel rendelkezik. Nem öregszik könnyen, egyszerű szerkezettel és nagy tapadású.

IX. Olvadékragasztó
Hőre lágyuló ragasztó, amelyet olvadt állapotban visznek fel, majd miután megszilárdult, megköt. A mindennapi életben könyvkötőanyagként is használható.

Ragasztó kiválasztásakor olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint a ragasztóanyag jellege, a ragasztó kikeményedési körülményei, a felhasználási környezet és a gazdaságosság. Például nagyobb terhelések elviselésére alkalmas esetekben nagy szilárdságú szerkezeti ragasztókat kell választani; gyors kikeményedési sebességű ragasztókat kell választani azokhoz az alkalmazásokhoz, ahol gyors kikeményedési sebességre van szükség.

Általánosságban elmondható, hogy a ragasztók fontos szerepet játszanak a modern ipari termelésben és a mindennapi életben. Nemcsak leegyszerűsítik a csatlakozási folyamatot és csökkentik a költségeket, hanem javítják a termékek minőségét és megbízhatóságát is. A tudomány és a technológia fejlődésével, valamint a környezettudatosság javulásával a jövő ragasztói környezetbarátabbak, hatékonyabbak és többfunkciósabbak lesznek.

Miután röviden megértettük, mi a ragasztó és milyen típusai vannak, felmerülhet benned egy másik kérdés. Milyen anyagokhoz használhatók ragasztók? Kérlek, várj, és nézd meg a következő cikkben.


Közzététel ideje: 2025. január 17.